Hivatali hatáskörök és alapjogok ütközése — Mérföldkő lehet az Átlátszó és a Szuverenitásvédelmi Hivatal közötti peres jogvita

„Kiemelt figyelem kíséri az Átlátszó oknyomozó portál és a Szuverenitásvédelmi Hivatal között zajló jogi vitát, amely érzékeny kérdéseket vet fel a sajtószabadság, a személyiségi jogok és az állami szuverenitás védelmének határterületein. Ez a per túlmutat önmagán: a bíróság a várakozások szerint olyan precedens értékű döntést fog hoz , amely kijelölheti a határvonalat a nemzetbiztonságra hivatkozó állami fellépés és a véleménynyilvánítás szabadságának alkotmányos védelme között. Az ügy tétje messze túlmutat a peres felek konfliktusán, a döntés a jövőben hivatkozási alapként szolgálhat a demokratikus nyilvánosság és a nemzeti szuverenitásvédelem működésének értelmezésében.

2024. június 25-én a Szuverenitásvédelmi Hivatal átfogó vizsgálatot kezdeményezett az Átlátszó tevékenysége kapcsán, hivatkozva a nemzeti szuverenitás védelméről szóló törvényre, amely felhatalmazást ad a külföldi támogatással működő, a választói akarat befolyásolására irányuló tevékenységet folytató vagy azt támogató szervezetek ellenőrzésére. A hivatal jelentése szerint az Átlátszó egy nemzetközi, külföldi finanszírozású hálózat részeként működik, és olyan befolyásolási tevékenységet végez, amely a támogatók érdekeit a magyar állami és társadalmi döntéshozatallal szemben érvényesíti, politikai, gazdasági és társadalmi kockázatokat hordozva ezáltal.

A vizsgálatot követően az Átlátszó személyiségi jogi  pert indított a Szuverenitásvédelmi Hivatal ellen.

»A vizsgálat végén a Hivatal olyan megállapításokat tett és terjesztett, amelyek mindenféle valóságalapot nélkülöznek, ezért más jogorvoslati lehetőség hiányában, a témában született alkotmánybírósági döntést is figyelembe véve úgy döntöttünk, hogy személyiségi jogi pert indítunk a jó hírnevünk védelmében.« — írja az Átlátszó. (Itt olvasható a bírósági kereset.) A keresetlevélben az Átlátszó  kérelmezi továbbá a hivatal eltiltását a további jogsértésektől, illetve jóvátételt, bocsánatkérő közlemény és sérelemdíj formájában.

A Hivatal ellenkérelmében a kereset elutasítását, illetve az eljárás megszüntetését indítványozta, arra hivatkozva, hogy a Fővárosi Törvényszék nem rendelkezik hatáskörrel az ügy érdemi elbírálására. Álláspontja szerint személyiségi jogi per keretében nem vizsgálható a hivatal jogszerű eljárása, amely a szuverenitásvédelmi törvényben rögzített feladatkörben történt. Érvelésük alapján a perben felmerülő normakontroll-jellegű kérdések – különösen a szuverenitásvédelmi szabályozás alkotmányosságának megítélése – kizárólag az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartoznak.

A per jogi és közéleti aktualitása

A Fővárosi Törvényszék 2025. június 24-én folytatta le a tárgyalást, ahol Bodoky Tamás, a portál főszerkesztője elismerte, hogy többek között az Európai Bizottság és a Open Society Foundations is támogatta munkájukat. Megfogalmazta azt is, hogy a Szuverenitásvédelmi Hivatal jelentése után a portált ért nyilvános támadások száma nőtt, azok hangneme radikalizálódott.

»Egy tavalyi médiamonitoring riport 220 negatív sajtómegjelenést talált, ráadásul az Átlátszóval szembeni hangok erőteljesen radikalizálódtak az elmúlt egy évben.«

Mindazonáltal »tudja nagyon jól, hogy a hivatal jelentése nem jár következményekkel, de szerinte a közélet átláthatóságáról szóló törvénytervezet már igen.«

Az ügy relevanciája a konkrét ügyön túl

Az Átlátszó álláspontja szerint a folyamatban lévő személyiségi jogi per túlmutat a szerkesztőség jó hírnevének védelmén, és precedensértékű lehet valamennyi olyan független médium és civil szervezet szempontjából, amelyek az átláthatóság jegyében megfogalmazott jogszabályi előírások következményeként célkeresztbe kerülhetnek.

A Szuverenitásvédelmi Hivatal álláspontja szerint a jelen ügy nem a sajtószabadság, hanem a nemzeti szuverenitás védelmének kérdéskörébe tartozik. Érvelésük szerint a hivatal eljárása és jelentésének megállapításai nem a média működését korlátozták, hanem a külföldi befolyásszerzési kísérletek feltérképezését szolgálták, a 2025. évi, a közélet átláthatóságáról szóló törvény felhatalmazása alapján. A törvény indokolása szerint az elmúlt években olyan visszaélések kerültek napvilágra, amelyek során külföldi finanszírozásban részesülő szervezetek – ideértve médiaplatformokat és civil kezdeményezéseket – idegen érdekek képviseletében, a magyar közélet befolyásolására törekedtek. A jogalkotó álláspontja szerint ez a tevékenység nemzetbiztonsági és szuverenitási kockázatot jelent, ezért az állam köteles fellépni ellene.

A jogvita középpontjában az a kérdés áll, hogy egy közpénzből működő állami szerv rendelkezik-e jogi felhatalmazással arra, hogy nyilvános minősítéseket tegyen a közélet nem állami szereplőiről – különösen akkor, ha ezek a megállapítások negatív következményekkel járhatnak az érintettek megítélésére, működésére vagy hitelességére nézve. A bíróságnak ebben az összefüggésben azt kell mérlegelnie, hogy az ilyen kijelentések puszta értékítéletek, amelyek a véleménynyilvánítás szabadságának körébe esnek, vagy olyan tényállítások, amelyekhez bizonyítási kötelezettség és személyiségi jogi felelősség társulhat. A megkülönböztetés nem csupán formai, hanem érdemi jogkövetkezményekkel is jár, a véleménynyilvánítás védett kategória, míg a valótlannak bizonyuló tényállítás polgári jogi szankciót vonhat maga után.

A Szuverenitásvédelmi Hivatal eljárásrendjéről elmondható, hogy alapjaiban szabályozott a vonatkozó törvényben, de ezek nincsenek olyan részletességgel kidolgozva, mint a közigazgatási szervek procedúrái. . A jogszabály világossá teszi a hivatal jogköreit és az együttműködési kötelezettséget a vizsgálatbanérintettek részéről, ugyanakkor nagyon tág teret enged a hivatal mérlegelésének abban, kit és milyen ügyben von vizsgálat alá.  Nincs részletes törvényi lista a vizsgálat kezdeményezésének konkrét okairól vagy feltételeiről – a megfogalmazás olyan általános, hogy »gyakorlatilag bármelyik szervezet ellen, bármely okból« indítható eljárás.

 A Hivatal eljárása kevésbé formalizált, nem tart nyilvános tárgyalásokat, működése még nem forrott ki, iránymutató állásfoglalások és döntések nem segítik a törvény általános szövegének értelmezését. Szemben a legtöbb hatósági eljárással, nincsenek részletes eljárási szabályok vannak például arra, hogy hogyan értesítik az ügyfelet, milyen határidők vannak, milyen jogai és jogorvoslatai vannak az eljárás alá vontaknak. Nyilván mindez hozzájárult ahhoz, hogy a hivatal politikai kritikák kereszttüzébe került és olyan általáno alkotmányos jogokra hivatkoznak az eljárás ellen tiltakozva, mint a sajtó- és szólásszabadság.  

Állami fellépés a külföldi befolyás ellen — az amerikai párhuzam

Politikának, sajtószabadságnak és nemzeti érdekvédelemnek ez a metszéspontja, más országokban is komoly jogi dilemmát jelent, az állami fellépés a külföldi befolyással szemben nemzetközi összehasonlításban is egyre releváns kérdés. Az egyik legismertebb szabályozás az Egyesült Államokban FARA-törvénye, amely  előírja azok regisztrációját és rendszeres jelentéstételi kötelezettségét, akik külföldi megbízásra politikai tevékenységet végeznek vagy közvéleményt formálnak. 

Fontos különbség azonban, hogy a FARA szabályozása megbízás-alapú, tehát csak akkor lép életbe, ha konkrét külföldi utasítás vagy kérés áll a tevékenység hátterében, ezzel szemben a magyar szabályozás automatikusan feltételezi a befolyás meglétét már a külföldi finanszírozás tényéből is. Ez a distinkció szabályozásfilozófiai eltérést jelez, míg az amerikai rendszer inkább reakcióalapú és tényekhez kötött, addig a magyar modell megelőző jellegű, és abból indul ki, hogy a külföldi támogatás szükségképpen együtt jár külföldi érdekérvényesítéssel. Mindkét szabályozás végső célja ugyanakkor hasonló: a közéleti befolyás transzparenciájának biztosítása.

A bíróság döntése várhatóan hosszú távra kijelöli az állami fellépés és a véleménynyilvánítás szabadsága közötti alkotmányos határokat, ezzel iránymutatást adva a jövőbeni hasonló esetek megítéléséhez is. Az ügy tanulsága, hogy a demokratikus társadalmakban folyamatosan szükség van a hatalomgyakorlás korlátainak világos definiálására, különösen akkor, amikor az állami érdekek és az alapjogok ütköznek. Függetlenül attól, hogyan zárul az eljárás, világossá vált, hogy a jogbiztonság és a közéleti bizalom fenntartása érdekében nélkülözhetetlen az intézményi fellépések átlátható szabályozása és következetes jogi kontrollja.”

Nyitókép: Földházi Árpád/Mandiner

***